Vízesés

*nem tudtam megállni, elmosolyogtam magam.* - felszabadító...

-Ugye hogy jó?

*kiértem végül. ahogy a fény rám vetült, a bőröm halványan derengeni kezdett... kicsit kirázott a hideg. *

-Na végre.Ha már én kint vagyok 2 méteres hüllőként akkor te is gyere már ki.

*megköszörültem a torkom... aztán néhány másodpercnyi tétovázás után elindultam kifelé.*

-És te még meddig gubbasztasz a sötétben?Gyere már elő!

*egy fa törzse mellé mentem és neki támaszkodtam, onnan figyeltem őt.* tényleg az...

*visszaindultam a vízesés szélére majd felálltam és kitártam a kezeim*-Gyönyörű esténk van!

*erőtlenül felnevettem.* hát ezt én is elmondhatom...

*megálltam,majd leültem nagyot sóhajtva ami félig meddig sziszegésre hasonlított*-Úristen de rám hoztad a frászt.

*ó a francba...nagyon ijesztő volt így... hátrálni kezdtem, de aztán eszembe jutott hogy ez nem a legjobb ötlet... viszont a fénybe se akartam kilépni, így megálltam ott ahol voltam.* - Rielle vagyok...*válaszoltam erősen remegő hangon.*

-Ki vagy?*nem láttam ki az így négy kézláb megindultam a hang irányába*

*ijedten léptem egyet hátra, egy gally hangosan reccsent egyet.* sajnálom, nem akartalak megzavarni...

*hirtelen a hang irányába fordultam erősen sziszegve egyet*

*hatalmas volt! zöld, és pikkelyes és... te jó ég, hát persze...* - ömm... heló...*szóltam oda félszegen*

*kis idővel feljutottam a vízesés tetejéig majd ott leültem az egyik sziklára karmaimmal dobolva a sziklán*

*próbáltam úgy mozogni, hogy ne csapjak zajt, ahogy hátráltam az árnyékba.*

*elindultam a part mentén gyík stílusban járva a farkam pedig ide oda lengett közben*

*teljesen mozdulatlanul figyeltem, arra vártam, hogy majd elmegy... e a zöldes csillogás nagyon emlékeztetett valamire, de most valahogy nem ugrott be... törtem az agyam, vajon honnan lehet ennyire ismerős...*

*párszor kinyújtottam a nyelvemet a szemeim neonzölden rikítottak a pikkelyeimen meg megcsillant a holdfény*

*ahogy a part vonalát követtem a szememmel, észrevettem egy alakot... kicsit ijedten húzódtam visszább*

*a vízesés partján gubbasztottam négykézláb a víz felé hajolva.hiába az ösztön az ösztön*

*tompa zúgást hallottam már egy ideje, ami egyre csak erősödött. átverekedtem magam a derékig érő aljnövényzeten. egy hatalmas, hajszáleres levelet félretolva, kiértem egy kicsit sziklásabb, meredek helyre... most már megláthattam a hang forrását. a víz megállíthatatlanul és zajosan tört előre, majd több métert zuhanva, újra elindult kacskaringós útján... ámulva figyeltem az éjsötét vizet, és a rajta megcsillanó ezüstös fényt.*

*ez a vízeséses környék nem a legjobb gondoltam magamban ahogy leugrottam a földre.legalább este volt így nem volt feltűnő hogy egy 2 méteres gyík flangál.de kevés volt a köd*

*nem voltam túlzottan ismert ezen a környéken, de amíg fent világítottak a csillagok, nem kellett attól félnem, hogy nem találok vissza a városba.*