Park

- gondolom, csak adtad önmagadat...*vontam meg a vállam flegmán*

-Figyelj....*sóhajtottam egyet* -Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem...*mondtam őszintén*

- sajnálom, semmi sem kötelez arra, hogy elmondjam...

-Csak érdekel...*mondtam. Szinte letaglózott, mennyir gyönyörű ez a lány. Gyönyörű...egy enyhe kifejezés...*

- nem értem miért érdekel ez téged...*sziszegtem. most már tényleg nagyon ki voltam rá akadva.*

-Várj....*kérleltem halkan. Körbenéztem, de szerencsére senki nem látott minket.* -Ki vagy te?

- semmi közöd hozzá...*néztem rá utoljára aztán elfordultam tőle. mikor megragadta a karom, dühösen rántottam ki magam a fogságból.* hagyj békén!*kiáltottam rá.*

*Megráztam a fejem, hogy egy kicsit kitisztuljon.* -Miért? *lassan megindultam utána, de már őszinte kíváncsisággal*

*egész testemben ledermedve néztem fel rá... annyira megijedtem, hogy szólni se tudtam... uram isten... erősen reszkető kezekkel nyúltam a kapucniért, hogy visszahúzzam, közben azon imádkoztam hogy senki ne legyen a közelben.* ezt nem kellett volna...*suttogtam hátrálva*

*Előtte bukkantam fel és lerántottam róla a kapucnit. Hát kikerekedett a szemem mikor megláttam, ki van alatta. Mindenre számítottam de erre nem. Álltam földbe gyökerezett lábbal előtte*

- könyörgöm húzz már innen!*fakadtam ki megint megállva.*

*Elkezdtem követni. Nagyon szórakoztató volt számomra egy a kergetőzés. Gúnyosan elmosolyodtam*

- valahogy úgy...*morogtam és elfordultam.*

-Egy feltétellel. Megmutatod az arcod...most már nagyon is kíváncsi vagyok rá...*vigyorodtam el* -Vagy rosszat fogok álmodni? *nevettem*

- nagyon örülök neki... tényleg.... de valahogy most nem érdekel hogy mit csinálsz. csak ne én legyek a tárgya. úgyhogy játssz máshol, kérlek!

-Unatkozom...*a tarkóm mögött összekulcsoltam kezem és unottan néztem rá* -Te pedig szórakoztatsz

- hagyd ezt abba, semmi közünk egymáshoz...*mondtam teljesen nyugodt, érvelő hangon.*

*Láttam hogy megáll így én is ezt ettem. Előtüntem és kérdőn néztem rá*

*a francba az ilyen egoista alakokkal.... komolyan nem lehet igaz... nem engedhetem hogy hazáig kövessen. megtorpantam*

*megráztam a fejem, majd láthatatlanná váltam és utána mentem. Nem volt jobb elfogaltságom így valamivel le kellett kötni magam*

*rondaság..??? mindegy, jobb volt így.* akkor minden jót...*fordultam el, hogy ismét elindulhassak*

*Felvontam az egyik szemöldököm és elengedtem a kezét, de nem azért mert rámparancsolt, hanem mert ilyen kedvem volt.* -Rendben rondaság. Nem kell hisztizned...*mondtam neki unott hangon*

- vegye le rólam a kezét!*vicsorogtam dühösen. na igen, a parancsoló felhang ilyenkor mindig kivehető volt a a hangomból.*

-Nekem közöm van. Azt csinálok amit akarok...*megfogtam a karját és magam felé fordítottam. Egyáltalán nem láttam semmit sem az arcából* -Mutasd magad...

- nem hiszem, hogy sok köze lenne hozzá...*morogtam oda a vállam fölött, meg se állva.*